Az utakon nem leszel biztonságban… a rendőröktől – Vigyázzatok a sebességtúllépéssel!

2012 a nagy vadászat éve lesz. Minden fa, minden bokor, mögött les majd a vadász. Az áldozatok az autósok lesznek, a vadászok a rendőrök. Miért látom ilyen borúlátón a helyzetet? Roppant egyszerű: az idei költségvetésben 18 milliárdos bevételt terveznek csak a közlekedési bírságokból.

Így elsőre nem is tűnik olyan nagy számnak, hiszen össze vissza repkednek a százmilliárdok. De bontsuk le ezt az összeget az autósok és a rendőrök szempontjából. 18 milliárd azt jelenti, hogy havi 1,5 milliárd forintnyi bírságot kell kiszabni. Ha 22 napot dolgoznak átlagosan, mint egy átlag ember, akkor napi 68 millió forintnyi bírságot kell kiszabni, ,de ha minden nap dolgoznak, akkor is napi ötvenmillió. Ez harmincezer forintos átlagbüntetéssel számolva napi 2000-2500 bírságolás.

Ebből is látszik, hogy nyugodtan elfelejthetjük a harmincezernél kisebb bírságot (ha még szabnak ki ilyet egyáltalán), és valószínűleg keresztet vethetünk a figyelmeztetésekre is. Elfelejthetjük az irgalmat, a jópofa vagy a rendes rendőrt, aki elenged minket még most utoljára. Mert rá vannak kényszerítve a büntetésre. Mert az előirányzott bevételi tervet teljesíteni kell.

Hogy lehet ennyi bírságot kiszabni? Ha ugranak mindenre, ami szabálytalan. Ha egy centire átmegyünk a záróvonalon, ha nem öt méterre állunk a zebrától vagy a saroktól. Ha nem engedjük át a gyalogos a zebrán. És természetesen az örök aduász, a traffipax. De ennek is az lesz a következménye, hogy nem oda rakják a traffipaxokat, ahol szükség lenne a sebesség betartására, hanem ahol kaszálni lehet: 20-as és 30-as táblák, kinn felejtett sebességcsökkentő táblák, és mindenhol, ahol az ember már egy kicsit megeresztik a kocsit.

Mindez felvet egy etikai kérdést is. Egy állam hogyan tervezhet arra, hogy állampolgárai törvényt fognak sérteni, és ezért bírságot szab ki rá? Ez olyan, mintha betervezném elsején a fitnesz programomba, hogy a fiamat kétszer el fogom verni a hónapban, ezért kihagyhatok 2×20 fekve nyomást. Egy etikus törvénykezés esetében ez elképzelhetetlen. Egy etikus kormány év végén rácsodálkozna a pénzügyminiszteri jelentésre, hogy “Jé, mit hozott a Mikulás? Ennyi ajándékpénz van a puttonyban? Akkor költsük arra, amire még kell.”