Búcsú a Sólymoktól – Miknyóczki Balázs és Ádám

Egyesületünk két értékes játékosától búcsúzott el augusztusban: Miknyóczki Balázs és Ádám az egyesület indulása óta voltak játékosaink és most új egyesületbe igazoltak tőlünk. Mindkét fiúnak sok sikert kíván klubunk!

Czuk Henrik: Balázs és Ádám két nagyon tehetséges fiú, akik az egyesületünk értékei voltak! Sajnos a megkezdett utat nem tudtuk folytatni a gyerekekkel. Ez egy szülői döntés volt, amivel nem értek egyet, de tiszteletben kell tartanom. Annak ellenére, hogy a körülményeink nem voltak éppen ideálisak, a gyerekek nagyon szépen fejlődtek, példa erre a sok külföldi tornán elért különdíjak. Úgy gondolom, hogy azok a fiúk, aki nálunk maradnak, semmivel sem maradnak el az első osztályú klubok játékosaitól csak azért, mert mi nem játszunk bajnokságban.

Szeptembertől az önkormányzat által biztosított sporttelepen nagyon jó körülmények között sportolhatnak a gyerekeink. Nemzetközi kapcsolataink révén gyerekeink folyamatosan megtapasztalhatják a hazai és a nemzetközi labdarúgás különbségeit. Szakmai koncepciónk folyamatos és kidolgozott és nem változik évről évre… de ami a legfontosabb, hogy edző kollégáim és jómagam is azon dolgozunk nap mint nap, hogy az FC Budapest minél több tehetséges gyereket neveljen fel a magyar labdarúgás számára.

Ádám és Balázs pályafutását természetesen figyelemmel fogom követni és remélem, hogy fejlődésük töretlen lesz. Ehhez kívánok nekik sok sikert!

Miknyóczki Balázs és Ádám búcsúzása:

KÖSZÖNJÜK HENRI BÁ ÉS FC BUDAPEST!

Kedves Henrik bá!

Furcsa ez az érzés, ahogy mondani akar az ember valamit, és nem igen jön a szó a szájára, mert nem vagyunk a szavak emberei.

Hogyan is lehetne szavakkal kifejezni azt a hálát, amit érzünk Henrik bá, és valamennyi edzőtársa és csapattársa iránt. Henrik bá vezetésével Endre bá, Maci bá, Tomi bá segítettek bennünket a focizás tudományának elsajátításában, és most eljött a búcsú perce. Kirepülünk Henrik bá szárnyai alól, és új egyesületben hasznosítjuk tovább azt, amit tőle és edzőtársaitól tanultunk.

Négy esztendőt töltöttünk el itt, és bárcsak 10, és 11 évesek vagyunk, az itt eltöltött idő a mi életünkben is nagyon fontos volt. Itt, az FC Budapestben kezdtünk el igazán futballozni.

A heti két-háromszori másfél órában kóstolgattuk a kemény, kitartást igénylő edzések ízét, ami később sok sikert hozott. Így, ha a futballszerencse is velünk volt, akkor nyertünk.

Köszönjük Henrik bá, hogy Európa sok országába juttatott el minket, hiszen küzdöttünk Francia országban, Ausztriában, Romániában, Cseh és Szlovák futballpályákon.

Fiatal és lelkes szívvel próbáltuk elvinni az FC Budapest jó hírét. Bárhol jártunk a világban, mi Magyar focisták nem voltunk ismeretlenek, hiszen nagy elődeinkről és példaképeinkről mindenütt hallottak már, mint Puskás Öcsi bácsiról, az Aranycsapatunkról, és még számtalan futballóriásunkról.

Csapattársainktól is búcsúznunk kell, azoktól a fiúktól, akikkel együtt izzadtunk az edzéseken, és ölelkeztünk a rúgott góljainknál.

Sziasztok srácok! Palkó, Alen, Árki, Patrik, Ábel, Szabi, Viktor, Attila és a többiek. Sziasztok 98 és 99-es korosztály!

Azt kívánjuk, hogy még sok szép órát töltsetek a futballpályákon, és ne felejtsetek el minket. Mi is megfogadjuk, hogy még sokszor találkozunk veletek, amikor meglátogatjuk hajdani családunkat ahol, mint zöldfülűeket fogadtak be minket.

Mi most innen hálás szívvel elköszönünk. Szeretettel emlékezünk Henrik bá szavaira, amikor az edzéseken jó szándékkal meghajtott minket, és arra, amire tanított, hogyan győzzünk, védekezzünk, hogy kezeljük le a labdát, a gólpasszokra és a csapatban gondolkodásra, és egyáltalán a kitartásra, hogy maradjon erőnk a meccsek végéig.
Herik bá és Endre, Maci és Tomi bá egy kicsit részesei voltak a mi kamaszéletünk történéseinek is.

Tudták, hogy mikor vagyunk pihentek, vagy jó formában, és hogy hogyan tanulunk, hiszen ez is fontos része életünknek. Szívből kívánunk Henrik bá-nak és edzőtársainak, és csapatunk valamennyi tagjának minden jót, és futballszerencsében töltött órákat!

Hajrá FC Budapest!