Csank, Sisa: A rengeteg próbajátékos az akadémiák kudarca

Magyarországon az elmúlt néhány évben az átigazolási időszakok alatt már megszokott jelenséggé vált, hogy a különböző helyekről, ám leginkább külföldről érkező próbajátékosok tucatjai jelennek meg az NB I-es kluboknál. De vajon mennyire lehet felmérni egy futballista képességeit néhány nap alatt, miért a labdarúgásban az egyik leggyakoribb a játékosok efféle tesztelése? Hány új játékos építhető be egyáltalán a csapatba néhány hét alatt? Külföldit vagy magyart igazolnának inkább? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ két szakértő, Csank János, a ZTE vezetőedzője és a Kaposvárt dirigáló Sisa Tibor segítségével.

A ZTE vezetőedzőjére, Csank Jánosra nem jellemző, hogy tömegével tesztelne futballistákat egy-egy átigazolási időszak alatt. Ugyanakkor ha egy próbajátékos meggyőzi őt, az általában szezon közben is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Példaként említhetjük az elmúlt évekből a lett Artjoms Rudnevset, aki jelenleg már a lengyel bajnok Lech Poznan labdarúgója, vagy éppen a Baktalórántházáról szerződtetett Illés Gyulát, aki néhány hete igazolt Debrecenbe.

„A próbajátékosokról alapképet ad az, hogy milyen csapat áll mögöttük, hányszor játszottak, milyen teljesítményt nyújtottak a csapatukban, ennek ma már könnyen utána lehet nézni az interneten – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott értékelését a próbajátékosokkal kapcsolatban Csank János. – Másrészt a menedzserek is nagyon felkészültek, a jobb játékosoknak mindig van DVD-jük, persze a legfontosabb a személyes benyomás. Az edzéseken egyéni feladatokat kapnak, ez alapján felmérhető a technikai képzettségük, és két-három nap alatt megállapítható, hogy használható-e az adott játékos.”

Némileg ellentmond Csank János szavainak, hogy a ZTE vezetői múlt héten nem tudták megmondani, hogy a próbajátékra érkező Koszta Bjedov és Marko Milosavjljevic pontosan hol játszott legutóbb. Persze a személyes benyomás valóban sokat számít, hiszen utóbbi futballista például meggyőzte a tesztelés során a szakembert, és a hírek szerint szerződést is kap, csakúgy, mint korábban a montenegrói Ivan Delics és a lett Daniilis Turkovs.

„Itt, keleten ezt mindenki így csinálja. A Manchester Unitednél persze nincsenek próbajátékosok, mert annyiszor megfigyelik élőben a kiszemelteket, hogy erre nincs szükség. A régi időkben nálunk is járták az edzők a pályákat, de itthon már nincs hová menni, mert a régi vidéki fellegvárak megszűntek, külföldre meg mégsem utazgathatunk csak úgy” – tette hozzá a kiválasztással kapcsolatban Csank János.

CSAK JÓ VAGY ROSSZ JÁTÉKOS ÉS JÓ VAGY ROSSZ EMBER LÉTEZIK

A Kaposvárt irányító Sisa Tibornak is van tapasztalata a próbajátékosokat illetően, a nyáron csaknem 70 játékost megnézve állította össze azt a keretet, amellyel az ősszel 16 forduló alatt a harmadik helyig jutott az NB I-ben. A kaposvári tréner – tanárember lévén – a mentális felkészültséget is fontosnak tartja.

„Csak jó vagy rossz játékos és jó vagy rossz ember létezik. E kettőnek azonban együtt kell meglennie, nem elég, ha valaki jó játékos, elsősorban »embernek« kell lennie, nagyon sokat számít az értékrendje, ezért nagyon sokat beszélgetek a kiszemelt játékosokkal a szerződtetésük előtt” – nyilatkozta az NSO kérdésére Sisa, aki többfordulós kiválasztást tart a próbajátékosok számára.

„Először az internetről tájékozódunk a futballistákról, majd ennek alapján hívjuk tesztelésre őket, amely során speciális gyakorlatokkal fizikai, mentális állapotukat és a játékkészségüket is felmérjük. Napi három-négy órát foglalkozom az újakkal, folyamatosan jegyzetelek velük kapcsolatban, osztályozom a teljesítményüket, és ha a személyes beszélgetéseken is meggyőznek, akkor kerülhet sor a szerződéskötésre – mondta a Kaposvár vezetőedzője, aki egy érdekességet is elárult. – Persze, nem csak a próbajátékosokról írok jegyzetet, mióta Kaposváron vagyok, már háromkötetnyi feljegyzést készítettem a csapatról.”

„NEM SZABAD ÖSSZEVISSZA KAPKODNI”

Nagy kérdés az is, hány új játékost lehet beépíteni egy csapatba a felkészülési időszak során, és az is érdekes, hogy a megfelelő képességek vajon garanciát jelentenek-e arra, hogy a labdarúgó beilleszthető az adott együttes szerkezetébe.

„Három-négy embernél többet nem lehet egyszerre a csapatba építeni, ezért maximum öt futballistát érdemes szerződtetni, de ha öten jönnek, már biztos, hogy nem mindegyikük lesz kezdő, ezért észnél kell lenni, nem szabad összevissza kapkodni az igazolásoknál” – legalábbis ideális esetben, tesszük már mi hozzá a szakember szavaihoz. Hiszen ha egy klubtól egyetlen nap alatt távozik egy csapatra való játékos (lásd: Szolnok), akkor nehéz követni ezt a szisztémát.

És a kapkodásnak előbb-utóbb kiesés a vége, erre példa a DVTK – Diósgyőrbe egy éve 16 játékos érkezett a téli szünetben, de a csapat szemernyivel sem lett jobb, mint az őszi szezonban, és végül utolsóként végezve búcsúzott az élvonaltól.

Persze néha akad ellenpélda is, ilyen például Sisa Tibor csapata, a Kaposvár, amely több olyan játékost is szerződtetett a nyáron, akik más magyar csapatoknak nem kellettek, a somogyi megyeszékhelyen viszont alapembernek számítanak a jelenleg 3. helyen álló csapatban.

„NEM AZÉRT NEM VESZÜNK MAGYAR FUTBALLISTÁT, MERT DRÁGA, HANEM MERT NINCS”

A két szakemberrel a próbajátékosok kapcsán időről időre felvetődő örök kérdésre is kitértünk: magyar vagy külföldi?

„Természetesen nem jó, ha egy külföldi játékos a padot koptatja, ugyanakkor hiába szeretnénk mi magyar labdarúgókat hozni, ha egyszerűen nincsenek. Nem azért nem veszünk magyar futballistát, mert drága, hanem azért mert egyszerűen nincs” – fogalmazott Csank János, aki éles kritikával illette a hazánkban egyre inkább teret nyerő akadémiai rendszert.

„Mi még mindig azt hisszük, hogy az akadémiák jelentik a jövőt, amikor külföldön már kezdik bezárni őket. Az akadémiák képtelenek annyi élvonalbeli játékost kinevelni, amennyire szükség lenne. Azok a játékosok pedig, akik odakerülnek az akadémiáról a felnőttcsapatokhoz, többnyire nem játszanak, mert az edzők meccseket akarnak nyerni, nem merik bevetni őket. A magyar piac totálisan beszűkült, nagyon sok csapat megszűnt, nincs vidéki merítési lehetőség, az alacsonyabb osztályokból szinte már nem is lehet labdarúgókat hozni” – formált véleményt a ZTE vezetőedzője, akivel Sisa Tibor is egyetért.

„Egyszerű a képlet: nálunk nincs elég játékos, míg külföldön sok országban többlet van a futballistákból, ezért sokkal könnyebb légiósokat igazolni. Nem teljesen értem az akadémiákat. Éves szinten legalább 100 játékost kellene betolniuk a magyar labdarúgásba a különböző akadémiáknak, de nagyon sok fiatal nem kap lehetőséget az első csapatoknál, évekig csak kispadozik, mert elengedni sem akarják. A másik véglet pedig, amikor túl korán külföldre kerül a fiatal, ahol gyakran úgyszintén elkallódik. Kellenek az akadémiák, de nem ilyen rendszerben” – mondta Sisa Tibor, aki az U19-es válogatott korábbi kapitányaként szívén viseli a tehetségek sorsát.
A mester szavait alátámasztja egy korábbi elemzésünk is, amelyből kiderült, hogy a 2008-ban az U19-es Eb-n bronzérmet szerző csapat 18-as keretéből mindössze négy futballista (Szekeres Adrián, Debreceni András, Gosztonyi András és az azóta már Norvégiába szerződő Korcsmár Zsolt) tudott stabil NB I-es játékossá válni, míg külföldön egyelőre csak Koman Vladimir tudott gyökeret verni.

„Éppen ezért nem vagyok a külföldi játékosok ellen. Sőt büszke vagyok rá, hogy korábban például a kameruni Kouemaha és a montenegrói Polekszics is nálam kezdett el futballozni Magyarországon, Tatabányán, és később mindketten válogatottságig vitték. Persze szeretnék minél több magyar fiatallal dolgozni, jó lenne, ha egyetlen nyelvet használva lehetne edzést tartani, de ez nem így működik” – mondta Sisa Tibor.

Forrás: www.nemzetisport.hu