Dicsőség vagy süllyesztő – mi lett az U20-as hősökkel?

Több mint egy évvel az U20-as labdarúgó-világbajnokság után a bronzérmes csapatból egyedül Koman Vladimir karrierje lendült be a várakozásoknak megfelelően, a keret többségének még az is gondot okoz, hogy állandó játéklehetőséghez jusson klubcsapatában. Egervári Sándor és Róth Antal egyaránt a versenyeztetési rendszerben látja a probléma forrását, a szövetségi kapitány megoldási javaslatát azonban kivitelezhetetlennek találta az MLSZ.

Amikor tavaly ősszel az U20-as labdarúgó-válogatott bronzérmet nyert az egyiptomi világbajnokságon, a közönség és a szakma egyaránt azt várta, hogy a csapat legjobb játékosai klubjaikban kulcsszereplők, majd idővel nagyválogatottak lesznek. Az együttessel olyannyira elégedettek voltak a magyar újságírók, hogy a vb-aranyérmes női kajaknégyes és férfi öttusacsapatot előtt, nagy fölénnyel választották meg az év csapatának.

A világbajnokság utáni cikkünkben az általunk megkérdezett szakemberek is optimistán látták a jövőt, a csapatot 2002-ben útnak indító Both József például Simon Andrásról azt mondta: “be fog futni”, Gosztonyi Andrást az átlagnál tehetségesebbnek tartotta, igaz, nem felejtette el megjegyezni, fontos a türelem a fiatalokkal szemben.

Gosztonyiról menedzserei is jó véleménnyel voltak, Hollandiában és Spanyolországban is el tudták volna képzelni, Présinger Ádámról pedig azt mondták, jó helyen van a Videotonban. “Balajti az olasz, a francia, a német, a holland vagy a belga bajnokságban is megállhatja a helyét, talán csak az angolban nem, abba még bele kell erősödnie. Kiss Máté számára a német bajnokság lenne a megfelelő, de az angol másodosztályban akár már most megállná a helyét. Varga Roland sínen van, hiszen a Bresciában már bemutatkozott. Tóth Bencének még meg kell küzdenie azért, hogy a Fradiban stabil kezdő legyen, ha ez sikerül neki, utána bármit elérhet” – mondta egy évvel ezelőtt egy másik játékosmenedzser, Vörösbaranyi József a pártfogoltjairól.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a vb-n szerepelt játékosok többsége egyáltalán nem tudott előrelépni az utóbbi egy évben, sokan közölük az NB I-ben sem vívtak még ki stabil helyet maguknak, a felnőttválogatottba pedig egyedül Koman Vladimir tudta beverekedni magát.

Pedig a nagycsapat edzője, Egervári Sándor jól ismeri az U20-asokat, hiszen ő volt a kapitánya a harmadik helyen végzett együttesnek, ám egyedül a Sampdoria légiósára számít. Ez persze érthető, hiszen a bronzérmesek többsége eddig nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket (lásd keretes írásunkat).

A vb-bronzérmes csapat kerete:

Gulácsi Péter (Liverpool): A kapus a vébén a magyar csapat egyik húzóembere volt, a csehek elleni büntetőpárbajban hat tizenegyesből hármat, Costa Rica ellen pedig négyből hármat védett. Az egyik liverpooli lap szerint a vébé után a Chelsea vitte volna, idén tavasszal a harmadosztályú Tranmere Roversnek adta kölcsön a Liverpool, ahol öt meccsből kettőn gólt sem kapott. Nyáron volt olyan edzőmérkőzés, amelyen Roy Hodgsontól megkapta a lehetőséget, de a Liverpool ősszel ismét lepasszolta a Tranmere-nek, ahol több meccsen is nagyszerű teljesítményt nyújtott.

Megyeri Balázs (Olimpiakosz): A Fradi kapusgondjait hosszú időre megoldhatta volna Megyeri, aki az előző idényben huszonnégyszer állt a gólvonal elé, a nyáron aztán aláírt a görög Olimpiakoszhoz, ahol egyelőre csak felkészülési meccsen mutathatta meg magát.

Kovácsik Ádám (Reggina): A Fradiból igazolt Olaszországba, jelenleg a másodosztályú Regginánál légióskodik, idén eddig két kupameccsen, a Frosinone elleni, hoszabbításban megnyert találkozón, és a Fiorentina elleni, 3-0-ra elbukott összescsapáson védett.

Simon Ádám (Haladás): A középpályás alapembernek számít a Haladásban, eddig tizennégy alkalommal játszott a bajnokságban, és mindössze egyszer cserélték le, ráadásul a nevéhez fűződik az őszi idény egyik legszebb gólja, amit az MTK ellen szerzett, amikor egy kifejelt labdát kapásból vágott a jobb felsőbe 28 méterről.

Szekeres Adrián (MTK): A vébén kényszerből előfordult, hogy jobbhátvédet játszott, de belső védőként jobban érzi magát. A várakozás alatt szereplő MTK-ban eddig mind a tizennégy bajnokin végig a pályán volt, és ami meglepő, hátvéd létére egyetlen sárga lapot sem kapott.

Debreceni András (Budapest Honvéd): Bár a belső védő arcképe a Bozsik-stadion bejáratánál ott vírit a Büszkeségeink felirat alatt, az őszi idényt nem fogja élete legjobb élményei között emlegetni, a rapszodikus teljesítményt nyújtó Honvédban tíz meccsen lépett pályára, de csak kétszer volt győztes csapat tagja. Hogy a Honvédnál megbecsülik, azt jelzi, hogy 21 éves kora ellenére egy időben csapatkapitány volt, de egyelőre folyamatos jó teljesítménye helyett inkább azzal tűnik ki a csapatból, hogy a kevés magyar játékosok egyikeként rendszeresen játszik.

Présinger Ádám (Videoton): 2009 nyarán nagy reményekkel igazolt az egyre izmosabb Videotonhoz, ahol első NB I-es bajnokiján egyből gólt szerzett, aztán szép lassan az első csapat helyett az NB II-ben szereplő tarcsiban lett alapember. Nyáron szó volt róla, hogy külföldre igazol, de ez nem jött össze neki. A fehérváriak a kevés játéklehetőség miatt lepasszolta volna, de ebből sem lett semmi, így ősszel az NB II-ben játszott, tizennégyszer jutott szóhoz a Vidi II-ben. Azon játékosok egyike, akik jelentették, hogy ismeretlenek meg akarták vesztegetni egy utánpótlás-válogatott meccs előtt.

Dudás Ádám (Paks): Dudás 2007-ben még Németh Krisztiánnal együtt gólt szerzett az U18-as Európa-válogatottban, a légióséletbe is belekóstolhatott a Szpartak Moszkvánál, majd visszakerült Győrbe, jelenleg a Paks játékosa. Idén összel egy bajnokin lépett pályára, a Debrecen ellen megsérült, a folytatásban pedig az NB III-as csapatban jutott szóhoz.

Varga Roland (U.S. Foggia): Tavasszal még Újpesten játszott a középpályásként és szélsőként is bevethető Varga, majd a Serie A-ba feljutó Brescia visszarendelte, és kölcsönadta a harmadosztályú Foggiának, ahol ősszel kilenc meccsen eddig egy gólt szerzett.

Korcsmár Zsolt (SK Brann): A védőként és a középpályán is bevethető futballista volt próbajátékon a Feyenoordnál és a Celticnél is, végül a norvég Brann Bergennél kötött ki, amely a tizenharmadikként zárt a bajnokságban. Korcsmár tíz meccsen játszott, nyolcszor végig a pályán volt, kétszer lecserélték félidőben.

Koman Vladimir (Sampdoria): Az U20-as vb ezüstcipőse vitte a legtöbbre a csapatból, a vébé után a Bariban is többé-kevésbé állandó helyet harcolt ki magának, majd a nyáron visszavitte a Sampdoria, amellyel a Serie A-ban tizenkettő, az Európa Ligában öt meccset játszott, utóbbi sorozatban gólt is szerzett. Bemutatkozott a felnőttválogatottban, sőt, a moldávok és San Marino elleni Eb-selejtezőkön gólt lőtt, Helsinkiben pazar gólpasszt adott Szalainak.

Gosztonyi András (Videoton): 2009 őszén jól ment neki a játék az MTK-nál, így idén tavasszal már – Komanhoz hasonlóan – a Barinál edződött, az olasz két rövid bevetés erejéig a Serie A légkörébe is belekóstolhatott. A nyáron őt is elvitte az MTK-ból szívesen szemezgető Videoton, amelyben eddig tizenegyszer mutathatta meg magát, de csak négyszer volt kezdő, és két gólig jutott.

Simon András (Liverpool): A Simon-ikrek támadóbb felfogású tagja lehúzott egy évet a spanyol másodosztályú Cordóbánál, aztán a nyáron visszatért a Liverpoolhoz, ahol térdsérülét szenvedett. A támadó lassan ismét hadra fogható lesz, és amint azt Kövesdi Viktor, a játékost képviselő CGM menedzseriroda egyik vezetője elmondta, mindképpen a váltáson gondolkodnak, a kölcsönadás vagy a végleges távozás is szóba jöhet.

Futács Márkó (Ingolstadt): A 196 cm magas csatár a Werder Bremennél a nagyok közé nem tudta beverekedni magát, a harmadosztályú tartalékcsapat pedig nem kínált sok perspektívát, így továbbállt, jelenleg a Bundesliga II-ben szereplő Ingolstadtnál van, ahol tizenkétszer lépett pályára az ősszel (nyolcszor kezdőként), és két gól áll a neve mellett.

Németh Krisztián (Olimpiakosz): Ahogy azt az [origo]-nak adott interjúban elmondta, ő maga is szeretne kitörtni a tehetség skatulyából, de hiába igazolt nagy reményekkel a görög Olimpiakoszhoz, eddig összesen tizenhárom percet töltött a pályán, igaz, egy gólpasszhoz az is elég volt. A magyar válogatottban is bemutatkozott már, képességeit tekintve évekig állandó ékpárja lehetne Szalainak, de ő is elismerte, a meghívóhoz az kell, hogy állandó helyet harcoljon ki magának klubcsapatában.

Tóth Bence (Ferencváros): Az előző idényben a meccsek felén bizalmat kapott a Fradiban a szurkolók egyik kedvence, aki idén eddig tizenkétszer szerepelt az NB I-ben, ebből ötször kezdőként, meccsenként általában negyvennégy percet tölt a pályán. Rúgótechnikája átlagon felüli és kezdeti forrófejűsége is a múlté, sokan az új Lipcseit látják benne, de ehhez még fejlődnie kell.

Szabó János (Paks): A vébé egyik nagy felfedezettje volt a paksi védő, aki az előző idényben klubjában is fontos szerepet töltött be, hiszen a bajnokik kétharmadán ott volt a társak között. Idén eddig rosszabb az arány, hiszen az eddigi tizenhat találkozóból hétszer viaskodhatott a csatárokkal.

Kiss Máté (Győr): Az egyiptomi vb egyik legnagyobb gólját szerző középpályás 1991-es születésűként továbbra is tagja lehet az utánpótlás-csapatnak, klubjában azonban a töménytelen mennyiségű légiós mellett egyelőre nem tudta stabilan megvetni a lábát, az ősszel csak négy bajnokin játszott.

Balajti Ádám (Debrecen): A szintén 1991-es születésű csatár a vébén Ghána ellen gólt szerzett, az előző idényben pedig egész jól ment neki a Diósgyőrben, sokat játszott, és öt gólig jutott. A nyáron állítólag a Villarreal és a Twente is fontolgatta a leigazolását, végül Debrecenben kötött ki, ahol viszont főleg az NB II-es csapatban játszik, a nagyok között mindössze egyszer kapott lehetőséget, akkor is csereként.

Zámbó Bence (MTK): Az U20-as vébé után a győri játékosokat csomagban megvásároló Diósgyőrhöz került, amely végül kiesett az NB I-ből, Zámbó öt meccsen jutott szóhoz. A nyáron az MTK igazolta le a védőt, aki csak az első meccsen, a Kecskemét ellen léphetett pályára, akkor is csereként szállt be egy félórára.

Takács Péter (Pápa): Szélső védőt és középpályást is el tud játszani, és a számok alapján lassan stabil élvonalbeli játékosnak mondható, hiszen az előző szezonban huszonkétszer játszott a Diósgyőrben, az őszi idényben pedig tizenkétszer számított rá Pápán Véber György, ráadásul két gólt is szerzett, amelyek közül a Kaposvár elleni igazán emlékezetesre sikerült.

A játékosok valószínűleg már a tavalyi vb után érezték, hogy a siker után túlzott várakozásokat támasztanak majd velük szemben, Korcsmár például Egyiptomtól hazaérkezvén már a reptéren óva intette a szurkolókat attól, hogy máris bennük lássák a magyar labdarúgás megmentőit. “Nem szabad folyton arról beszélni, hogy azonnal tegyék meg egy az egyben ezt a csapatot a nagyválogatottnak, mert az keserű csalódásokhoz vezetne” – mondta az [origo]-nak. “Nagyszerű játékosok alkotják ezt az U20-as csapatot, de azért a felnőttfoci egészen más. Türelmesnek kell lennünk, ebből a csapatból nagyon kevesen játszanak rendszeresen felnőttbajnokságokban, mindenkinek nagyon sokat kell még fejlődnie, helyén kell kezelni ezt az eredményt.”

Az MLSZ szerint kivitelezhetetlen Egervári ötlete

Egervári Sándor szerint a fiatalok háttérbe szorulása nem csak magyarországi, hanem európai probléma, amit a szakmai konferenciákon is rendszeresen szóvá tesznek. “A legtöbb 18-22 éves játékosnak gondot okoz, hogy nem tud állandó helyet kiharcolni magának a csapatában, pedig a pályafutása szempontjából fontos lenne, hogy a fejlődése töretlen maradjon. A legnagyobb problémát a versenyeztetés jelenti, hiszen a mellőzött fiatalok játéklehetőség hiányában megrekednek a fejlődésben, nem szereznek meccsrutint, és emiatt egy helyben toporognak” – nyilatkozta a kapitány az [origo]-nak.

Egervári szerint az olasz bajnokságra is jellemző, hogy a fiataloknak nagyon nehéz érvényesülniük, de ott az idősebb játékosok miatt jut nekik kevesebb lehetőség. “Nálunk viszont a rengeteg légiós veszi el a helyet Kiss Máték elől, akik így nem tudnak olyan hamar beérkezni arra a szintre, amit a szurkolók vagy a szakma elvár tőlük” – mondta.

Éppen ezért a kapitány azt javasolta az MLSZ vezetésének, hogy amennyiben a 18-22 közötti, válogatott színtű játékosok nem tudnak csapatukban fél év alatt a meccsek felén legalább 45 percet játszani, akkor a klubjuk köteles legyen elengedni őket egy másik csapatba.

“Az elnökség Egervári kapitányi kinevezése után foglakozott a javaslattal, de úgy ítélte meg, hogy bár szakmailag logikusnak tűnik, mégsem lehet megvalósítani” – mondta az [origo] érdeklődésére Pajor-Gyulai László, a szövetség sajtófőnöke. “Mivel ugyanis a játékengedély a klubok tulajdona, senki sem szabadhatja meg nekik, hogy mikor és mennyiért adjanak el egy élő szerződéssel rendelkező játékost. Ha az MLSZ vagy akár az állam ebbe beleszólhatna, a kluboknak többé nem lenne érdeke, hogy befektessenek egy tehetséges játékosba.”

“Mindenki egyszerre nem tud megérkezni”

Az NB III-ban ugyan pár éve bevezették, hogy két fiatalt minden csapatnak neveznie kellett a meccsekre, de Egervári azt mondja, a profi futball, ahol csakis az eredmény számít, nem ismer ilyet. Ettől függetlenül az NB I-ben is előfordul, hogy kényszerből fiatalításba kezd valamelyik csapat. Elég csak megnézni az Újpestet, amely tele van sihederekkel, akik ugyan egyelőre nem képesek folyamatosan egyenletes teljesítményre, de a 19 éves Simon Krisztián például a Fradi elleni 6-0-s meccsen szenzációsan játszott, Egerszegi Tamás pedig ősszel 13 meccsen jutott szóhoz, ebből tizenkétszer kezdőként.

A fiatalítást Egervári is felvállalta, hiszen beépítette a nagyválogatottba a felnőttszinten rutintalannak számító Lázárt Pált és Elek Ákost, illetve Koman Vladimirt. A kapitány szerint ezek a játékosok bizonyították is, hogy helyük van a csapatban, és biztos benne, hogy az U20-as garnitúrából is felnőnek még melléjük ketten-hárman. Közülük az egyik Debreceni András is lehet, aki Egervári szerint az utánpótlás-csapatban Mario Balotellivel szemben is megállta a helyét, a kapitány mégis úgy látja, edzője Kispesten nem bízott eléggé benne, nem merte játszatni, amit szakmai szempontból felháborítónak tart.

“Mindenki egyszerre nem tud megérkezni, ha fél év alatt két-három fiatal megjelenik, az nagyon jó. Benne van a lehetőség ebben a korosztályban, de további fejlődésen kell keresztülmenniük, a belső védő posztján például Debreceni Andrásék egyelőre nem versenyképesek Juhász Rolanddal” – nyilatkozta a szövetségi kapitány, aki azt is elmondta, rendszeresen tartja a kapcsolatot az U20-as hősökkel, biztatja őket és szorít nekik, hogy bekerüljenek a csapatba, és minél többször lépjenek pályára, hiszen akkor adott esetben ő is számolna velük.

Róth Antal, az U21-es csapat szövetségi edzője szerint nem szabad általánosságban kimondani, hogy az U20-as csapat tagjai Koman kivételével nem futottak be, mivel ennél jóval összetettebb a helyzet. “Tudomásul kell venni, hogy a piaci viszonyok diktálnak, a fiatalok a vébé után a felnőttek közé csöppentek, ahol meg kell vívni a saját harcukat. Ezt gyakran az is nehezít, hogy egy klub stratégiájában általában az eredményesség előrébbvaló a tehetségek beépítésénél” – mondta az edző az [origo]-nak.

“Ha évente kinevelnének két tehetséget”

Egervárihoz hasonlóan Róth is kulcskérdésnek tartja a versenyeztetést, hiszen a 20-21 éves játékosoknak bele kell szokniuk a felnőttfutballba, fel kell venniük a tempót, de ha nincsenek játszatva, akkor az a fejlődésüket is hátráltatja, ráadásul a válogatottnál is nehezíti a kiválasztást, hiszen nincs mérhető teljesítmény, ami alapján el lehet dönteni, kit lehet meghívni.

Róth példaként hozta fel az atlantai olimpiára kijutó csapatot és az 1983/84-es korosztályt, amely az olaszok elleni rájátszásban maradt le az Eb-részvételről, mert mind a két együttesnél az NB I-ben edződő játékosok közül lehetett válogatni, akik között versenyhelyzet volt. “Most sok fiatal az NB II-es vagy NB III-as tartalékcsapatba szorul, ami a tehetségekkel szintén óvatosan bánó olaszoknál is előfordul, de nem kell ecsetelni, milyen különbség van a Serie B és a magyar másodosztály színvonala között” – mondta Róth. Ezt a differenciát a mostani U21-es válogatott is a bőrén érezhette, amikor sorsdöntő meccset bukott el a főleg angol alsóbb osztályokból verbuvált walesiek ellen.

“Fontos lenne, hogy a magyar futball képes legyen kinevelni játékosokat, akiket aztán komoly haszonnal lehet értékesíteni. A kluboknak azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha évente kinevelnek két fiatal tehetséget, az az NB I-re vetítve már harminckét játékost jelent, ami az utánpótlás-válogatott érdekeit is szolgálja” – beszélt haza az U21-es kapitány, aki örömmel venné, ha a Nemzeti Sport rangsorában legközelebb nem csak tizenhárom, 1990. január 1. után született játékost találna, aki legalább nyolc meccsen játszott egy félidény során.

Róth szerint az U20-as vébén bronzérmet szerző fiatalok közül a Gulácsi, Koman, Németh trióról lehet elmondani, hogy végig ott volt a tűzközelben, és közülük csak Koman találta meg a helyét, Németh küszködik, és Gulácsit is kölcsönadja rendszerint a Liverpool, a többiek pedig nagy vargabetűket írnak le. Sokan eleve lemorzsolódtak útközben, az U17-es csapatban még stabil tagnak számító Gál, Busai vagy Nikházi az U20-as vébén már ott sem volt, de Debreceninek, Korcsmárnak vagy éppen Gosztonyinak még eljöhet az ideje, hiszen pár éven belül Juhász Roland pótlásáról is gondoskodni kell.

Forrás: Origo.hu