Magyarország új kedvence: Paulo Sousa

Az újságírót lefejelő, kapitánnyal kezet nem fogó, pökhendi külföldi immár drága portugál testvérünkké, a mesteredzővé változott. Egy év alatt többet tett a Vidiért, mint magyar kollégái. Szöllősi György blogja

Régi törvény, hogy a profi edzőt szinte kizárólag az eredményei minősítik, így aztán borítékolni lehetett, hogy azok a szakemberek, kommentátorok, szurkolók, akik eddig pocskondiázták vagy lesajnálóan beszéltek a portugál trénerről, ezentúl nem „hisztis”, hanem „szenvedélyes” edzőről beszélnek majd, persze csak addig, amíg a fehérváriaknak megy a szekér.

Mert mit is tett az alig több mint egy éve érkező Paulo Sousa a magyar futballért? Nos, régen látott edzői teljesítményt felmutatva, papíron lényegesen erősebb ellenfeleket búcsúztatva bejutott az Európa Liga csoportkörébe. Ha azt nézzük, hogy ezzel (a BL és az EL teljes jelenlegi mezőnyét nézve) Európa legjobb nyolcvan csapata közé került a Vidi, hatalmas sikerről beszélni legalábbis korai lenne, de ha azt vesszük alapul, hogy a magyar csapatoknak ez is csak elvétve szokott sikerülni (egyszer a Fradi és egyszer a Debrecen jutott be az El csoportkörébe), a Videoton pedig a legendás UEFA-kupa-menetelés óta nem élt meg hasonló sikert, akkor nagyszerű teljesítményről beszélhetünk. Ez a teljesítmény úgy lesz még nagyszerűbb, ha a Videoton nem az ügyeletes pofozógép szerepét játssza majd el a csoportmeccseken, hanem (és ez nem feltétlenül továbbjutást jelent) méltó ellenfele lesz a Fehérvárra látogató, egyre nevesebb európai csapatoknak.

Sousa személyét azért érdemes kiemelni a továbbjutás kapcsán, mert itt egyértelműen az ő sikeréről van szó. Azt még ellenségei is elismerik, hogy ez a csapat az ő csapata, hiányosságaival és erényeivel együtt. A játékosokat ő hozta, gyűjtötte össze és gyúrta őket egy csapattá, miközben folytonos harcot vívva kellett elfogadtatnia, hogy azzal a kerettel akar dolgozni, amely az ő elképzeléseinek megfelel. Mert a Vidi úgy játszott két nulla nullát, és úgy vádolják őt védekező taktikával, hogy valójában az ellenfélnek alig volt helyzete. Vagyis nem a gólvonalon állva rugdalták ki Paulo Viniciusék a labdát a stadionból, hanem olyat taktikát valósítottak meg, amely jószerével a kapu közelébe sem engedte az ellenfelet, s ha mégis, akkor a nagy hibái ellenére is kétségtelenül pazar kapus, Mladen Bozsovics védett. Sousának válogatott játékosoktól kellett megválnia, régi hangadókat kitennie az öltözőből, ismeretlen, színes bőrű játékosokat elfogadtatnia a közönséggel a korábbi kedvencek helyett, hogy felépítsen egy olyan csapatot, amely most hat európai kupameccsen egyetlen egy gólt kapott, az utóbbi több mint ötszáz (!) percben egy sem. És közben egy négyest rúgtak oda-vissza a belga Gentnek, s ez így összességében olyasvalami, amit magyar klubcsapat emberemlékezet óta nem vitt végbe. És mindezt úgy, hogy a magyar edzői kar (tisztelet a kivételnek) lélegzetvisszafojtva várja, hogy elbukjon a portugál, akit a magyar játékvezetők immár rutinszerűen küldenek el a kispadtól akkor is, ha ügyet sem vetve rájuk csak saját játékosaival perel. Az edzőképzés veterán vezetője (nem mellesleg Paulo Sousa sértett elődje a Vidi kispadján, a Vidi máig első bajnoki címével, de érékelhetetlen nemzetközi eredményekkel) a napokban jelentette ki, hogy a külföldi edzők semmivel sem jobbak a magyaroknál. A 86-os vb-re bravúrrral kijutó, ám ott leszereplő dr. Mezey György szavainak időzítése mindenesetre nem volt szerencsés (főleg úgy, hogy éppen neki kellene versenyképes hazai edzőket képeznie), és szembetűnő, hogy a Videoton után a napokban a Fradi és a Paks is külföldi szakvezetőt szerződtetett. (Halkan tesszük hozzá, nem csak a külföldi edzők, de az idegenlégiós futballisták elleni jelszavakat is ideje újragondolni, legalábbis addig, amíg – ezt szeretnénk mindannyian – a magyarok fel nem veszik velük a versenyt.)

A siker azonban talán segít összekovácsolni a magyar futballtársadalmat, és álljanak csak azok is a Vidi mögé, akik amúgy bevallva, bevallatlanul ellendrukkerek. Jó lenne, ha Paulo Sousa csapata nagy meccseket vívna az Európa-ligában és további híveket szerezne. Ehhez mindenképpen kellene egy olyan játékos, akire rá lehet bízni a szabadrúgásokat (szembetűnő volt a Trabzon elleni párharc során, hogy a Vidi sorra lövi el szögleteit, szabadrúgásait a semmibe) és egy olyan futballista, aki gólt tud fejelni, hogy mást ne mondjuk. Persze már az is sok mindenhez elég, ha a Vidinek képtelenség gólt lőni, Gyurcsó Ádámék pedig jól rúgják a tizenegyeseket…

S akkor a szurkolók a 43. születésnapján is így éltetik majd a kezdetben elszigetelt, bizalmatlanul fogadott edzőt.

Forrás: FourFourTwo.hu – Szőlősi György Blogja